“Először én!” Ezt a kiáltást valószínűleg mindenki hallja, aki gyermekekkel dolgozik. A gyerekeknek gyakran kevés a türelmük, és versenyképesek is lehetnek. Ez az üzenet közli velük azokat az elveket, amelyeket Jézus tanított, és amelyek felborítják a nagyszerűségről alkotott elképzeléseinket.
Ennek az evangéliumi szakasznak a gyerekekkel való megvitatása hangsúlyozza nekik, mennyire függünk Istentől, aki valóban a legnagyobb. Arra biztatjuk a gyerekeket, hogy bízzanak az Úrban, és törekedjenek mások szolgálatára, ahelyett, hogy a legjobb pozíciókért versenyeznének.
Az élet szemlélése olyan szemszögből, amely mindig jutalom/büntetés alapja, arra enged minket következtetni, hogy az elismerés vagy a törlesztés megszerzése ideális cél. Amikor a Törvényre gondolunk, kísértésbe eshetünk, hogy valahogy elnyerjük az utat az Istennel való szoros kapcsolatba. Ez a rész emlékezteti a gyerekeket a szolgálat fontosságára, nem pedig mások felülmúlására. Hangsúlyozza, hogy valóban függünk Istentől. Jézus úgy dicsérte a kisgyermekeket, mint akik bátorítják, hogy jól fogadják őket. Gyermetegnek kell lennünk abban az értelemben, hogy tudjuk, hogy tehetetlenek vagyunk Krisztus üdvössége nélkül.
Mitől olyan fantasztikusak a nagy emberek? Általában ezeket a figurákat „hősöknek” ismerjük el, mert sok díjat vagy játékot nyertek. Kategóriájuk legjobb versenytársai lehetnek. Hogy eljussanak oda, ahol vannak, valószínűleg keményen dolgoztak és sokat gyakoroltak. Ünnepeljük az eredményeket, és elismerést vagy díjakat vagy törlesztést adunk ezeknek a „nagyoknak”. Tiszteljük azokat az embereket, akik a csúcsra emelkedtek és a „legnagyobbak” lettek.
Mit gondolsz, mi kell ahhoz, hogy nagy légy Jézus tanítványaként? Ezt kérdezték Krisztus tanítványai. Valójában erről vitatkoztak az evangéliumban. Jézus olyan dolgokat tanított és írt le, amelyek vele történnek. Néhány tanítványa azon vitatkozott, hogy ki a legnagyobb. Lehet, hogy megpróbálták kitalálni, hogyan lehet azonosítani a „legjobbakat” közöttük. Jézus azonban fejjel lefelé fordította beszélgetésüket. Azt mondta nekik, hogy ahhoz, hogy elsők legyünk, utolsónak kell lenniük.
Mit is jelent ez? Jézus azt akarta, hogy tanítványai alázatosak legyenek. A „legjobb” törekvés nem mindig a legjobb. A nagyság nem a politikai hatalomtól vagy tehetségtől függ, hanem attól, hogy másokat helyezzen előtérbe. Arra készültünk, hogy egymást szolgáljuk és segítsük egymást.
Jézus emlékeztetni akarta tanítványait (és minket is) arra, hogy mindenünk tőle függ. Miközben beszélt, Jézus elvitt egy kisgyermeket. A gyerekeket akkoriban nem tartották nagyon fontosnak, és az emberek gyakran nem figyeltek rájuk. Jézus azonban azt mondta követőinek, hogy ha szívesen néznek gyermekeket, és odafigyelnek azokra, akik nem rendelkeznek olyan nagy státusszal és megbecsüléssel, akkor valóban az Ő munkáját végzik.
Bizonyos értelemben olyanok vagyunk, mint a gyerekek, mert mindenben Istentől függünk. Néha „nagyszerűnek” tarthatjuk magunkat, vagy megpróbálunk ilyenek lenni. De mindaz, amink van, Krisztusban van. Nem vagyunk nagyok attól, mert lecsaphatunk egy kosárlabdát vagy rúghatunk egy gólt. Nagyok vagyunk Isten szemében, amikor követjük Őt, és felismerjük az Ő nagyságát. Imádkozhatunk az erőért, és felismerhetjük, hogy ez az Úrtól származik.
